Oldal 1, Össz.:2 12 UtolsóUtolsó
Eredmény 1 től 10-ig , össz: 16

Téma: Elbeszélő történet

  1. #1
    Administrator Gyevocska's Avatar
    Regisztrált
    2007. Dec
    Hozzászólások
    478

    Lightbulb Elbeszélő történet



    Kedves Játékosok,




    Folytassátok az alábbi történetet (elbeszélő vagy szórakoztató módon) a Travian Legends egyik csatájáról. Akár képekkel, jelentésekkel is gazdagíthatjátok a történetet.




    A legérdekesebb történetet 100 arannyal jutalmazzuk! A további két legjobb történet pedig 50-50 arany jutalomban részesül.
    A történet nem lehet rövidebb 4 mondatnál!


    A játék június 19-én, délben ér véget.




    A történet pedig így kezdődik:


    A hadsereg csatasorban állt, várva az őrjáratra, mely hamarosan megérkezik. Már késő volt, de senki sem gondolt az alvásra: a történelem ma meg fog változni! A közeli város fehér kőfalai alig voltak kivehetőek a hatalmas sziklák között, a lenyugvó nap utolsó sugaraiban. Alig néhány perc maradt a harcig, és a hős, akinek hosszú vörös zászló volt erősítve lándzsájára, megindult előre barna csataménjén, a következő szavakat kiáltva: ....


    Sok szerencsét!

    A Ti Travian Legends csapatotok
    Gyevocska
    Travian Team

  2. #2
    Regisztrált felhasználó poros a billentyűzete
    Regisztrált
    2017. Jun
    Hozzászólások
    1

    Alapértelmezett

    "Testvéreim! A legtöbb ember a nehéz szituáció ellenére amiben van, minden tőle telhetőt megtesz és mivel a végidők lehetőséget kínálnak megtisztítani a karmát, sokuk sokkal többet vállalt magára, mint azt normális esetben tette volna. Maga az út a cél! És útunk ide vezetett minket. Mutassuk meg, hogy magas tudatszinten rezegve ezt a tipikus szimptómát atomi szinten transzponálhatjuk! Kontempláljatok ezen!"

    Szavait követően hatalmas örjöngés vette kezdetét a katonák között. A harcra éhes férfiak lándzsáikat verték pajzsukhoz, és kórusban ordították: "HUA-HUA-HUA!". Nem azért, mert inspirálta őket a hős... Már régóta megszokták, hogy hadvezérük beszédeinek nem sok értelme van. De ami szellemi képességeiben hiányzott, kárpótolta mérhetetlen erejével és bátorságával. Egyébként is, a tötrénetet jóval messzebbről és kifinomultabban irányította egy titokzatos alak...

  3. #3
    Regisztrált felhasználó poros a billentyűzete
    Regisztrált
    2017. May
    Hozzászólások
    3

    Alapértelmezett

    Mikoron megnyílnak a kapuk,félelmet ,könyörületet nem ismerve,feltépitek a hasitasit,és lerohanjátok Szabadka falait,aholon forintot nem sajnálva,kifosztjátok eme nép piacát. A dicső fosztogatás után,feldézsmáljátok élelmiszer készleteiket,és visszaültök az Ikarus buszra.Zászlainkat bőszen lengetve az ablakon át,jelezvén,eme harcot is megvívtuk,és hősként térünk haza.Dicsőségben lesz otthon részetek,ne feledjétek,kemény harc volt ez!A kufárok nem adták olcsón az irhájukat.Hazatérvén megemlékezünk Bözsi néniről,akit sajnos ott felejtettünk.. Előre a valhallába,és tovább a susogós melegítőkön túlra!!A makkos cipő legyen veletek!
    Legutolsó módosítás breki1 által; dátum: 2017-06-15 23:03.

  4. #4
    Regisztrált felhasználó poros a billentyűzete
    Regisztrált
    2017. Jun
    Hozzászólások
    1

    Alapértelmezett

    A hadsereg csatasorban állt, várva az őrjáratra, mely hamarosan megérkezik. Már késő volt, de senki sem gondolt az alvásra: a történelem ma meg fog változni! A közeli város fehér kőfalai alig voltak kivehetőek a hatalmas sziklák között, a lenyugvó nap utolsó sugaraiban. Alig néhány perc maradt a harcig, és a hős, akinek hosszú vörös zászló volt erősítve lándzsájára, megindult előre barna csata ménjén, a következő szavakat kiáltva: Valhalla kinyitotta kapuit, ha elbukunk, akkor az Istenekkel vacsorázunk!
    A csatára buzdító kürt hangját meghallva a sereg megindul a hős után, a város kapuja felé tartó őrjáratnak, a lerohanására. A maréknyi testőri egység ijedten figyel fel a barbár nép hatalmas seregének a támadására, rémülten sietnek a város kapuja felé és eközben az egység parancsnoka ordít a kapu őreinek: A kapu... - Egy lándzsa találata halálos sebet okoz a parancsnokon. - A város széli erdőből szélsebesen érkező kisebb germán csapat rohanja le a testőri egységet, melynek egy élő tagja sem marad. Megkezdődik a város ostroma.


    (Részlet római írás leletekből.Vindobona tartomány, Kr.u. 370.)

    sisak.jpg
    (A római parancsnok arc képe)
    Legutolsó módosítás Adosz által; dátum: 2017-06-15 20:13. Oka: + infó

  5. #5
    Regisztrált felhasználó poros a billentyűzete
    Regisztrált
    2009. Feb
    Hozzászólások
    5

    Alapértelmezett

    "Az anyátok Úr Istenit!"

    A kiáltás a meglepetés erejével hatott az őrjárat tagjaira, mire felocsúdtak ezer fegyver vette körbe őket. Fegyvereiket eldobálták, és a katona ruhájukból is kivetkőztek maguktól, aztán minden ízükben remegve álltak kis csoportban, tűrve a körülálló katonák szidalmait, becsmérléseit, amit időnként ördögi összhangzatú felröhögések szabdaltak.

    A hős közelebb lépett, körbe járta a lemeztelenítve végképp szánalmas kis csoportot. "Adjátok meg a jelszót, és ígérem életben maradtok, emberséges elbánásban lesz részetek foglyokként. Ha ellenálltok, szembe szegültök, akkor válogatott kínzásoknak teszitek ki magatokat, szörnyű kínok közt fogtok meghalni biztosan!"

    Szerencsétlenek rezegtek mint a nyárfalevél, de katonák voltak, tűrték a sorsukat. Ki tudja, honnan és miből, de egyikük bátorságot merítve még előre is lépett, és így felelt a hősnek:

    "Uram, túlerővel lesből elfogtál minket, mi megadtuk magunkat, hiszen harcra esélyünk sem volt. De most árulást kérsz tőlünk, és te is katona vagy, ti mind katonák vagytok, pontosan tudjátok, hogy még az emberölésnél is nagyobb bűn az árulás, ezt igaz katona még az élete áráért sem teszi meg. Istenemhez imádkozom, hogy bármi kínzás ellenére is ezt mindannyiunk megtartsa, tovább, mint az életét!"

    Sokan nem is hallották a beszédét, de mintha késsel vágták volna el a korábbi felajzott hangulatot, egyszerre jeges síri csend uralta el az erdő szélét. A hős fejében száguldoztak a gondolatok, na ezt ő sem számolta be, hogy kiáll egy ilyen nyikhaj, de mindegy, tovább kell lépni.

    A tömlöcbe velük, majd holnap eldöntjük a sorsukat, erre most nincs időnk. Ide elém akik felvették az őrjárat gúnyáját! Remek. Meg kell verni őket, hitelesnek kell lenni, hogy jelszó nélkül bejussanak a kapun!

    Szegények kaptak is, a hős időben leállította azért, de valóban igen megvert csapatot alkottak.

    A parancsszavak már pattogón hangzottak, mindenki tudja a dolgát, az éj leple alatt a falak alá gyűlünk, és a kapun át betörünk.

    Eztán már minden a tervek szerint történt, köszönhetően egy igen tehetséges legénynek, aki az őrjárat vezetője helyébe lépve olyan szívhez szólón és egyben parancsolóan nyittatta ki a kaput, hogy annak ember ellenállni nem tudott. A legendák szerint később őneki ajánlották fel a város vezetését, de ő belegondolva ezt egy bajtársának adta tovább, és úgy mondják, hogy azt a városvezetőt még sok évtizeddel később is sűrűn emlegették, mert olyan sok jót tett a városnak.

    A városlakók nagy része szinte semmit sem vett észre a hatalomváltásból, mivel a "megszállók" megelégedtek a védő katonák legyőzésével, a békés lakosságot nem bántották. Másnap reggel mindenki ugyanúgy végezte a dolgát, mint azelőtt, annyi különbséggel hogy a harcban elhullottakat el kellett temetniük. Csak legenda, de állítólag a városlakók inkább örültek az új uraknak, egyáltalán nem bánták a korábbi legyőzését. De ez csak legenda, semmi kétségtelen biztos információ nem maradt ránk...
    Legutolsó módosítás sroa által; dátum: 2017-06-17 06:11.

  6. #6
    Regisztrált felhasználó poros a billentyűzete
    Regisztrált
    2017. Mar
    Hozzászólások
    3

    Alapértelmezett

    - Utánam mind! Ha nem is döfsz ott kell állni!

    Elöl egy délceg vitéz táncoltatva a barna paripáját; egyszerre magasba emelte villogó kardját, s abban a pillanatban zúgva megindult az egész had, mint a villám, lecsapott az ellenségre, s egykettőre megtört minden ellenállást. Akik az imént még végveszéllyel fenyegették a király maroknyi maradék népét, most fejüket vesztve futásra fogták a dolgot.

    A csata után több ezren vánszorogtak keresztül az erdőn éhesen és rémülten, menekültek a pusztítás elől, ami a Falnál csapott le rájuk. Néhányan azt mondták, visszatérnek elhagyott otthonaikba, mások egy újabb támadást szerveztek a kapu ellen, de a legtöbben elvesztek, fogalmuk sem volt róla, hová menjenek, mit tegyenek. Sikerült elszökniük a fekete köpenyes varjak és a szürke acélt viselő lovagok elől, de most még könyörtelenebb ellenség leselkedett rájuk. Mindennap egyre több holttest maradt az ösvények mentén. Voltak, akik éhen haltak, másokkal a hideg vagy valamilyen betegség végzett. A halottakat elégették. Összeolvadtak a fákkal és a patakokkal, a sziklákkal és a földdel, a porral és a hamuval.

    (részletek Ivanhoe, Út Eridanusba, Vasjankó)

  7. #7
    Regisztrált felhasználó poros a billentyűzete
    Regisztrált
    2017. Jun
    Hozzászólások
    2

    Alapértelmezett

    A hazáért élünk vagy halunk !

  8. #8
    Regisztrált felhasználó poros a billentyűzete
    Regisztrált
    2017. Jun
    Hozzászólások
    1

    Alapértelmezett

    ...Éjmágusok utánam!
    Hrothan-t mióta járni tud, arra készítették fel, hogy egyszer majd az elit éjmágus gárda, a Gudcur vezére legyen.
    Közepes termetű fickó volt, az átlagosnál egy kicsit jóképűbb, fekete hajjal, a megszokott hosszú szakáll helyett épphogy csak pár centist hordott, amit csaták napján türkízre festett, amúgy pedig feketén hagyta. Bal szeme alatt egy sebhely keresztezte arcát, ámbár nagy harcos volt, ezt a sebet mégis anyja fülbevalója okozta, még csecsszopó korában. Ezzel bajtársai sokat ugratták, mert ő bizony nem hazudott a sebhelyet illetően, egyszerűen ő ilyen ember volt, szerette az igazságot.
    A Gudcur-ban hamar felfigyeltek arra, hogy ő dhalaya éjmágus, azaz nappal is van elég ereje teljesértékű varázslathoz, így még értékesebb lett a rend számára. Mert bár minden éjmágus, képes nappal is használni a máhiát , de a legtöbbeknek ez az energia arra is alig elég, hogy megemeljenek egy nagyobb mókust, vagy egy kisebb kutyát. Ezzel szemben, egyes rémtörténetek szerint Hrothan dühét egyszer egy kogge bánta, mégpedig fényes nappal sikerült elsüllyesztenie egyet úgy, hogy ő a jobb kezét épphogy csak felemelte.
    Nagy nap volt a mai, Isakaga városának ma meg kell törnie, és Xunder Dimachtának halnia kell. Xunder maga is nagy erővel bíró éjmágus volt, emellett kiváló harcos, tudós, és hadvezér. Xunder Dimachta fiatal korában elárulta a Gudcurt, elszökött, királlyá koronáztatta magát, és azóta uralkodik Malagros felett, elnyomó zsarnokságban. Azt suttogták, hogy halhatatlan, mivel már több, mint 90 éve tart a borzasztó uralma.
    Hrothannak az volt a terve, hogy jómaga és 10 jólképzett éjmágus elfoglalja Isakaga főkapuját, és beengedi a császárnő seregét. Már koromsötét volt, mire a különítmény odalopakodott a falak alá. Mindegyik varázsló elkezdte megformálni a sötétséget és kéz és lábtámaszokat öntöttek a falra. Már a feléig értek, mikor egy hatalmas üvöltés szelte át az éjszaka nyugodt csendjét.
    Ezután csak egy, már-már művészi, de leginkább ocsmány káromkodást lehetett hallani, Kyra főparancsnoktól, akitől ez nem volt váratlan dolog, de most ő is kitett magáért, majd megkérdezte:
    -Most mi a szart csinálunk? Ez egy kicseszett Ibiisku volt, és valószínűsítem, hogy észrevettek.
    Abban a pillanatban léptek zaja szűrődött át a falon.
    -Kyra te jössz velem. Többiek, folytassátok az akciót és engedjétek be bajtársaitokat, ezzel Hrothan leugrott, majd esését az éjszaka finom szövetével tompította, Kyra pár másodpercre rá már ott guggolt mellette és fáklyát gyújtott, majd elkezdett futni, hogy elcsalja a szörnyeteget.
    Az Ibiisku vérvörös tekintete már követte is őket, majd az egyik bástyáról hatalmas szárnycsapások közepette felemelkedett és zuhanórepülésben közelítette meg a két éjmágust.
    Hrothan felkészült az ütközésre és két kezével pajzsot formált a sötétségből, majd elkezdett futni a bestia felé, ezalatt Kyra kivonta kardját és meggyújtotta. Hatalmas fekete lángok keltek életre a fegyver pengéje körül, fura vibrálással. A főparancsnok mindig kéjes örömet érzett, mikor kardja meggyulladt, mert tudta, hogy csata következik. Őt ez éltette és már egészen kislánykora óta, finoman szólva sem nőként viselkedett, ámbár gyönyörű nő hírében állt, de a legtöbb férfi félt tőle.
    Hrothan és ez a pikkelyes démon, óriási robajjal ütköztek össze, aminek egy tízméteres hanyatt esés lett a következménye, de Hrothan egy jóízű nevetés közepette felállt és ordítva rontott neki az Ibiiskunak.
    Rontotta az esélyeiket, hogy nem nagyon hallottak arról, hogy ma is élő ember megölt volna egy Ibiiskut, így csak arra volt esélyük, hogy kifárasszák és elmeneküljenek. Csak, hogy ez a rohadék, ahogy Kyra fogalmazott, negyed órás tömény vagdalózás után sem akart fáradni, így muszáj volt valami mást megoldást találniuk, amikor is Hrothan fejében elkezdett körvonalazódni egy terv.
    Szó szerint véve elég szar terv volt, de a gyakorlatban beválhat.
    -Héé Kyra szoktál te szarni?
    -Mii?? Nem hiszem, hogy ezt most kéne megvitatnunk, meg amúgy is mi a francnak kérdezel te ilyeneket?
    -Na de komolyan, szoktál?
    -Persze, hogy szoktam ne legyél már hülye…
    -Istenemre mondom, ha még te is szoktál, akkor ennek a ronda dögnek is kell, és azon a helyen csak nem védi páncélpikkely.
    -Hrothan te aljas szemétláda, menjünk, derítsük ki.
    Kyra elkezdte dobálni az éjpengéket az Ibiisku borotvaéles fogakkal tarkított pofája felé, hogy elvonja vezéréről a figyelmet, aki éppen próbálta észrevétlenül megközelíteni a bestia tudjuk melyik részét.
    Csakhogy a monstrum észrevette Hrothant és farokcsapásokkal próbálta harcképtelenné tenni, miközben mancsaival ugyanezt próbálta elérni Kyránál, ahol egy csapás be is talált és a harcos nő hátra bukott és kificamította a bokáját, de közben a lángoló kardját sikerült beledobnia az Ibiisku egyik szemébe a négy közül. Erre az feldühödött és elindult felé. Ez Hrothannak éppen kapóra jött, bár sietnie kellett, ha nem akarta társát cafatokban viszont látni.
    Hrothan halkan odaért céljához, és bár undorodva de hatalmas erővel beleszúrta méregbe mártott kardját az Ibiisku hátsó felébe, mire a szörnyeteg velőtrázó sikolya a csontjukig hatolt. Az Ibiisku óbégatott, rúgkapált, de már valószínű maga is tudta, hogy számára ez a vég.
    Hrothan futott, hogy segítsen az akkor már 10 méter távolságra elkúszó Kyrának és mire odaért, addigra csend lett, az Ibiisku meghalt.
    Kyra ugyan eltorzult tekintettel, de hangosan nevetett, és csak annyit mondott:
    K*rvára nem fogjuk elmondani senkinek, hogy hogyan öltük meg.
    Hrothant is elkapta a nevetés, de már máshol járt az esze, felnézett a kapura, és látta, hogy még mindig nincs nyitva, ami nem jelenthet jót.
    Kyrát támogatva elindultak visszafele, mert az igazi csata még csak most jön.

    1. rész Vége

  9. #9
    Regisztrált felhasználó most érkezett
    Regisztrált
    2017. May
    Hozzászólások
    11

    Alapértelmezett

    Harcosok, Testvéreim!
    - Eljött a nap, mikor megmutathatjuk, mennyit ér a becsület, a haza, ami szívünk dobbanását vezérli!
    Csataménje prüszkölve bólogatott, mintha ezzel lelkesítené derék ló társait, s még nagyobb nyomatékot adván hátán ülő hőse beszédének, dobbantott párat határozottan.
    Hősünk folytatta miközben az utolsó, halvány sugarak megcsillantak a csatára készülvén frissen fényesített páncélzatán.:
    - Ez a nap a lehetőség arra, hogy bebizonyítsuk ellenségünknek: bár legbelül mélyen felülkerekedhetne a félelmünk, ha engednénk - DE NEM! - mert szabadnak születtünk, szabadok vagyunk most, a roham előtt, felfegyverkezve, s szabadok maradunk a csata után is, hiszen nincs más alternatíva csakis a csata megnyerése!!!
    Megrohamozzuk őket olyan erővel, hogy Isteneik is beleremegnek!
    Ajkukat gyáván fogja elhagyni az összes ismert félelem szava, melyet közeledtünkre látva ejtenek ki szájukon!
    Zokogva fognak harcba szállni velünk, mert páncéljaink vakító csillogása íriszükbe vág majd, bősz seregünk támadó ereje letaglózza karjaikat, megbénítja szívüket, ledermeszti lábaikat, béklyóba kényszeríti cselekvőképességeik addigi összeszedettségét!
    Ez a csata a végső!
    Meg kell mutatnunk, hogy dicső népünk becsületességének jutalma a győzelem, a gonosz fölött!

    Eztán hősünk erős karjával magasba emelte lándzsáját, melynek tetejére erősített piros lobogójába belekapott a kósza fuvallat, s akkorát lobbantott rajta, mintha azt üzente volna: - A természet ereje is Nektek kedvez bajtársak, bátran küzdjetek, mert győzelemre születtetek!
    Hősünk ekkor megfordult, s vágtába kezdett egyenesen az ellenség felé, miközben ezt ordította:
    - Népünkért, hazánkért, becsületünkért, gyermekeinkért harcraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!
    Legutolsó módosítás dragonfly által; dátum: 2017-06-19 11:59.

  10. #10
    Administrator Gyevocska's Avatar
    Regisztrált
    2007. Dec
    Hozzászólások
    478

    Alapértelmezett

    Sziasztok,

    A játék véget ért. Köszönjük az izgalmas írásokat, nehéz volt választani.

    A nyertesek:

    100 arany: dragonfly
    50-50 arany: sroa és mertcsakaz

    Gratulálunk!

    A nyereményekért játékon belül, üzenetben (címzett: admin) jelentkezhettek.


    A Ti Travian Legends csapatotok
    Gyevocska
    Travian Team

Hozzászólás szabályai

  • Nem hozhatsz létre új témákat
  • Nem írhatsz hozzászólást
  • Nem adhatsz hozzá mellékleteket
  • Nem módosíthatod saját hozzászólásaid
  •  
  • BB kód használata engedélyezett
  • Smileyk használata engedélyezett
  • [IMG] használata engedélyezett
  • [VIDEO] code is engedélyezett
  • HTML használata engedélyezett